Sgraffito technika:
A sgraffito elsősorban díszítő
technika. Időjárás állósága miatt általában épületek külső falain, homlokzatok
díszítésére használják. A technika lényege az, hogy az egymás tetejére
felhordott különböző színű vakolatokon vagy festékrétegeken visszakaparással
alakítjuk ki a mintát. A sgraffito technika a kivitelezés szempontjából
átmeneti műfaj a festészet és a szobrászat (felület-sgraffito), és a festészet
és a grafika között (kontúr-sraffito). Mivel a sgraffito hasonlóan a freskóhoz
friss vakolatra készül, nagyon fontos az előkészítő munka, mert a minta vágása
vagy karcolása csak korlátozott ideig (amíg a friss vakolat meg nem köt)
végezhető. Ezért a sgraffitot is fel kell osztani napi szakaszokra (giornata),
természetesen az előre elkészített kartonok alapján. A rajz átvitele történhet
átnyomásos módszerrel vagy pauzálással. A leggyakoribb a kétszínű sgrafitto.
Itt az alsó vakolathoz pigmentet keverünk általában feketét vagy barnát. Erre
vagy egy vékonyabb más színű vakolat kerül vagy egy meszelés, amit színezhetünk
is. A vakolat sgrafittobol csak nagyvonalú minták kaparhatók ki, míg a meszes
sgrafitton szinte rézkarcszerű finomsággal dolgozhatunk.
A sgrafittot freskófestéssel és
aranyozással is gazdagították.
|
|
A
Magyar Képzőművészeti Egyetem homlokzatán látható sgraffitok
|
Várkert Bazár története:
1875-1882 között
Ybl Miklós tervei alapján épült fel a Várkert Bazár neoreneszánsz
kertépítészeti együttese, amely méltó keretet adott a Várhegy végének és az
angolparkká alakított kerteknek.
Ybl a középkori előzményeket is belefoglalta a
kompozíciójába (kortinafalak. Vízhordó lépcső, várfalak), kialakítva ezzel a
palotába történő feljutás útvonalait. Az együttes északi végét a Testőrségi
Palota, déli végét pedig bérházak zárták le. Ezek az építkezések a Palota, a
Dunapart és a kertek egyedülállóan koherens, bejárható egységét teremtették
meg.
A két épület között egy-egy tíztengelyes
árkádsor, üzletportálokkal, közép felé egy-egy háromnyílású, emeletes
középrészű pavilonnal lezárva. Az együttes közepén szerpentinszerű
lépcsőfeljáró vezet kétfelől a középtengelyben lévő, szobrokkal díszített
emeletes pavilonhoz. Az együttesbe befoglalva néhány középkori eredetű,
kiegészített ill. rekonstruált részlet, valamint a kiegészített kortinafal.
Az együttes középtengelyében lévő pavilon
homlokzatán négy dór oszlopon a négy évszakot ábrázoló szobrok állnak (Huszár
Adolf); a földszint középtengelyében félköríves záradékú fülke nyílik. A
építmény középrésze emeletes, négynyílású árkádsor szélső tengelyeiben kis
kupolákkal. A pavilon két oldalán vezet fel a szerpentinszerűen emelkedő,
kőbalusztrádos, kőoszlopos pergolával díszített lépcsőfeljáró a kertbe.
A lépcső alsó indításánál egy-egy kő
oroszlánszobor (Feszler Leó), állítólag nem az eredetiek.
A középrészt két oldalról közrefogó egy-egy
pavilon háromtengelyes, középrészük emeletes, nagyméretű fülkeszerű nyílással,
melynek emeletén kőbalusztrádos erkély van, a földszintjén timpanonos kapu.
A fülke dongaboltozatán színes mázas, kazettás
majolika borítás. A homlokzat földszintje kváderezett, az emeletet sgraffito
borította, nagyrészt lehullott. A középrész két oldalán balusztrádos mellvéd és
pergola maradványai; a balusztrádos attika két szélén szobrok. A földszinten
kovácsoltvas korlát, hiányos; a D-i pavilonon eredeti kapu. A fülkét, a
homlokzatot és a belsőt Scholtz Róbert és Than Mór freskói díszítették,
nagyrészt tönkrement, ma már csak nyomokban. A pavilonoktól kétfelé tíz-tíz
tengelyes árkádsor húzódik, üzletportálokkal (utoljára műtermek voltak), a
tengelyek között dór pilaszterek, főpárkánya balusztrádos attikafallal lezárt,
terrakotta vázákkal díszített.
Eredetileg
kereskedelmi funkciót töltött be, árkádsorai egykor üzletekkel voltak tele.
1883-tól 1888-ig az északi szárnyában működött a Budai nőipari tanműhely,
1890-től 1895-ig pedig a Történeti Arcképcsarnok volt itt látható. Az
1890/91-es tanévtől 1918-ig női festőiskola kapott helyet az épületben.
1884-ben Stróbl Alajos volt az első szobrász,
aki a bazár árkádsorán saját műtermet tudhatott a magáénak. Őt még körülbelül
nyolcvan művésztársa követte az elkövetkezett száz év során.
Szobrászgenerációk dolgoztak itt, s számos
köztéri szobor itt született. 1902-ben például Fadrusz János itt készítette el
Mátyás király lovas-szobrát és a pozsonyi Mária Terézia-szobrot.
A II. világháború
után az erődrendszer minél teljesebb rekonstrukciója érdekében elbontották a
kortinafalak környezetében álló, összeköttetést biztosító lépcsőtornyokat és
pavilonokat, megszüntetve ezzel a közlekedési útvonalakat.
A Várkert Bazár együttesét 1957-1961 között
állították helyre Borsos László és Kacziba Ferenc tervei szerint, amelynek
során lebontották az Északi Pavilon hátsó részét és újjáépítették a Dunai
zárófal ülőfülkés szakaszát.
A korábbi tervekben még a Vízi-rondella
rekonstrukciója és a Bazár egy részének bontása is szerepelt, ám ez végül nem
valósult meg.
1961-ben a legendássá vált Budai Ifjúsági
parkot alakították ki a Várkert Bazár teraszain, amely 1981-es bezárásáig
működött.
Az Ifjúsági parkká alakítás intenzív, nem
tervezett használatnak tette ki, amelyre nem volt alkalmas.
A sgraffitók:
hevederek akantusz levelinek mintája barna vakolatra
felhordott fehér meszelt rétegen lettek kialakítva. Középen egy koncentrikus
levél motívum látható. A hevederek záródása alatt két oldalon egy- egy
medúzafej zárja le a díszítést.
A pavilon többi sgraffitója fekete alapvakoltra
készült és színezve van (fríz és az ajtó körüli rész) kivéve a két kandelláber,
ami fekete fehér, csak a középső ovális minta van vörösre festve.
A templom 33 m hosszú és 14 m széles, a tetőszerkezetig érő magasság 39
m, a tornyon látható kereszt 42 m magasságban látható. A templomban
található ikonosztáz külön képzőművészeti remekműnek számít. A négy
sorban elhelyezett szentképek a híres ikonfestő Arsa Teodorovici
alkotásai. Mindegyik ikon fából faragott arannyal bevont rózsamotívum
díszíti. A bejáratnál látható 3 m magas kereszt 1869-óta Lazar Bogdan
hívő emlékét őrzi. 1928 nyarán Predmerszky Béla budapesti festő újította
fel a templombelsőt, az oldalsó falakat néhány freskóval díszítve. 
